Fuss az életedért!!!

2012 augusztus 22. | Szerző: cleaningandironingservices@yahoo.nl |

Ma sem tudtam felkelni 7:00-kor, de ez ma nem is baj, mert csak délután dolgozom, így hát jól kialudtam magam és kimentem futni. A megszokott sport pálya körül a hat kör nem okoz különösebb problémát, ha megvan a hét, akkor legszívesebben pezsgőt pukkantanék nyújtás helyett, no de ma… Eljött a nagy nap, nem álltam meg a hetedik után és ráhúztam még egyet. 8!!! Megállás nélkül lefutottam 8 kört. Csak úgy tombolt bennem a boldogság hormon és bizsergetett az oxigén, nem mondom, hogy orgazmus közeli élmény volt, de valami olyasmi, régóta nem éreztem még csak hasonlót sem… Büszke voltam magamra, nagyon büszke. Komolyan sportoló emberek első kérdése biztosan az lenne, hogy “Szóval, akkor az hány kilométer is…?” Én meg arra azt felelném, hogy mit tudom én és egyébként is leszarom. Én nem a kilométereket akarom legyőzni, hanem magamat, a lusta, tohonya énemet és úgy érzem, nagyon jó úton haladok. Az első alkalommal nagyon utáltam a futást, gyűlöltem, hogy fáj, hogy nem kapok levegőt, hogy lötyög a seggem, hogy izzadok, mint egy ló és hogy pontosan az ötödik perc után meg akartam állni és ott helyben meghalni. Nem adtam fel, most már a futásnál sokkal inkább utálom a felesleges kilóimat, ezért hát felvettem a kesztyűt és küzdök a legújabb életemért. A fejemben van egy lista, hogy mennyi mindenről maradtam már le az életemben az alakom, a túlsúlyom miatt. Nem, nem, nem! Soha többé nem mondok nemet egy nyári strandolásra vagy vitorlázásra a tavon, csak azért, mert ott fürdőruhában kell lenni és soha többé nem mondok le egy randit sem, csak azért, mert úgy érzem, hogy erre a testre legfeljebb csak egy zsákot lehet húzni és a kihagyott szexuális élményeimet jobb ha nem is említem… Hogy én milyen pasikat hagytam ki csak e miatt… Szoknyát akarok és bikinit!

Tudom, nagyon sok helyen le van ez már írva, hogy a futás olcsó és milyen hasznos. Ezt én is csak alátámasztani tudom. Számomra a futás minden egyes alkalommal újjászületés, a küzdelembe mindig kicsit belehalok, a végén pedig újjászületek és egy sokkal erősebb, pozitívabb nő tér haza a sport pályáról, mint aki reggel csipás szemekkel lement oda. A futás számomra meditáció, soha nem hallgatok zenét közben, elmerülök a légzésem és a lépteim ritmusában, semmi másra nem figyelek, csak ezekre és a köztük lévő harmóniára. Beszipp, egy, kettő, kifúj, egy, kettő, beszipp, 1, 2… és így tovább. Fantasztikus érzés. Mindenkinek csak ajánlani tudom!!! De tényleg!